„A zene és a szöveg a saját medrében, ívében halad egymás mellett, olykor összekapcsolódva, egymást erősítve. Haydn és Esterházy szó szerint szerzőpárossá avanzsáltak” – mondja interjúnkban Dubóczky Gergely karmester a Hét utolsó szó című ősbemutató kapcsán, amelyet április 16-án először hallhat a BMC-ben a közönség.
Hogyan és miért esett a választásod Haydn Krisztus hét utolsó szava a keresztfán című darabjának átdolgozására, megreformálására?
Ez egy fontos mű. Bécsben játszottam először pár éve, utána fogalmazódott meg bennem, hogy elő kéne adni új szöveggel társítva. Átdolgozásnak azonban nem nevezném, hiszen a Haydn-zenéhez nem nyúltunk hozzá. A mű eredetileg is szöveggel együtt hangzott el a cádizi barlangtemplomban. Úgy gondoltam, érdemes a művet az eredeti környezetből kissé kiemelni és tágabb kontextusba helyezni. De természetesen azzal, hogy éppen nagyhéten mutatjuk be a darabot a Budapest Music Centerben, utalunk arra is, hogy e tágabb kontextus ellenére hűek maradunk a mondanivalóhoz.
Tudjuk, Haydn az Esterházy család házi karnagya volt. Ez volt az oka, hogy Esterházy Pétert kérted fel arra, hogy írjon új szöveget a zeneműhöz?
Nem is annyira a történelmi előzmények okán, mint munkái alapján kértem fel Esterházy Pétert, hogy írjon új szöveget a darabhoz. Biztos voltam benne, hogy ő úgy fog hozzányúlni a témához, hogy az nem veszti el a szentségét, egyfajta profán imát tud létrehozni belőle. Ezzel együtt Péternél természetes módon többször felbukkan a zeneszerző neve, sosem fogom elfelejteni például, hogy egy rémséges nevelőnőről ennyit írt a Harmonia Caelestisben: „Haydn nem faksznizott ennyit.”