Új együttes mutatkozott be október 3-án a MOM Kulturális Központban. Azaz csak részben új, hiszen a Budapest Sound Collective a Quadrivium leánykori néven látott napvilágot, igaz, ennek is még csupán két esztendeje. A karmester, Dubóczky Gergely bevallása szerint olyan hatalmas repertoárt szeretnének felölelni, amekkorát csak lehet, a reneszánsztól egészen a kortársakig, és nem elsősorban az úgynevezett mainstream vonalat képviselve. Ennek szellemében zajlott a hangverseny, amelyen viszonylag ritkán hallható remekművek szerepeltek. Haydn I. szimfóniája (Hob. I:1) után B-dúr sinfonia concertantéja (Hob. I:105) szólalt meg, a második félidőben pedig Beethoven 4. szimfóniája került terítékre. A zenekarban a tehetséges, pályakezdő zenészek mellett olyan ismert és elismert muzsikusok is helyet foglaltak, mint Koppándi Jenő, aki itt éppúgy koncertmesteri tisztséget töltött be, mint a Nemzeti Filharmonikusoknál, de ugyanonnan Horváth Béla oboa- és Szabó Anitafuvolaművészt is láthattuk-hallhattuk a produkcióban, az első klarinét szólamát pedig Klenyán Csaba fújta – hogy a teljesség igénye nélkül csupán néhány nevet emeljünk ki.
Majdnem kétszeres színházi hét perc után viharzott be Dubóczky Gergely, rövid, félszeg meghajlás kíséretében, amiről nehezen tudtam eldönteni, vajon modern lazaságot jelent vagy a schönbergi „közönség mint akusztikai közeg” gondolatra vezethető vissza, esetleg – talán ez a legvalószínűbb – a pódiumon való viselkedést a karmester felesleges, konvencionális felhajtásnak érzi. Akárhogy is legyen, érdemes arany középutat találni, hiszen már az entrée is meghatározhatja a közönség attitűdjét.