Az Alba Regia Szimfonikus Zenekar vezető karmestere január 1-jétől Dubóczky Gergely. – Harminchat éves vagyok – válaszolja, amikor a koráról kérdezem. Majd ő teszi hozzá: karmesternek fiatal. Én pedig ehhez nem tudok hozzászólni, ráadásul aki látta már őt vezényelni – több ízben Fehérváron is –, az valószínűleg villámgyorsan elfelejtette a korhoz fűződő közhelyeket, prekoncepciókat. A szimfonikus zenekar otthonában beszélgettünk.

Vezető karmesterként mi a feladata a székesfehérvári zenekarnál?

– Összefogni az együttes munkáját, elősegíteni a szakmai fejlődését, és persze remek koncerteket csinálni. Természetesen nem vagyunk ismeretlenek egymásnak, többször dolgoztunk már együtt. Tavaly télen volt az első nagy közös munkánk, egy szép Schumann szimfóniát játszottunk. Aztán újabb közös fellépések következtek. Fantasztikus társaságot ismertem meg a zenekarban, arról nem is beszélve, hogy hatalmas perspektíva előtt áll. Nagyon komoly terveink vannak, a közeljövőben a minősítés a cél, és Fehérvár kulturális fővárosi pályázatában is komoly és hangsúlyos szerepet kap a zenekar.

Színházi példával élve, van, aki társulathoz szeret tartozni, más inkább szabadúszóként dolgozik. Ön hogyan áll ezzel?

– Igazából nem is ez a fontos nekem, inkább az, hogy valóban inspiráló közegben dolgozhassak. A szabadúszásnak is megvannak a maga előnyei, ugyanakkor valóban komoly eredményt csak hosszú távon lehet elérni. Koncepciózus, lassú, türelmes munkával. Az Alba Regia Szimfonikus Zenekarban minden ambíció megvan erre, én pedig örömmel állok a megtisztelő és felelősségteljes munka elé. Rendkívül teherbíró az összes zenész kolléga, ki akarják hozni az adott szituációból a maximumot. Én új és új produkciókkal – a fehérvári közönség örömére – szeretnék itt dolgozni.

A Virtuózok ifjú tehetségeivel is fellépett már Fehérváron. Jól emlékszem, hogy ön volt a sikeres tehetségkutató műsor egyik ötletgazdája?

– Az volt az első koncertem itt. Igen, valóban dolgoztam a műsor kifejlesztésében, aztán kiszálltam. Később, némi rábeszélés után elvállaltam a műsor zenei vezetését. A produkció szakmai színonaláért vagyok felelős, ebben az évadban ismét.

A matematika és a zene összefügg? Igaz, hogy matematika szakon végzett, summa cum laude minősítéssel?

– A Zeneakadémia volt summa cum laude, a matematika nem igazán… Az összefüggés valamelyest igaz, de ez nem a függvények és a zene számszerűségének szintjén képzelhető el. Sokkal inkább azt a fajta struktúrát illetően, aminek alapján a zenei hangok és a matematikai világ terveződik. Egy komplex partitúrát sokkal könnyebb ilyen strukturális látásmóddal áttekinteni és megemészteni.

Zenélt gyerekként?

– Kisgyerek korom óta folyamatosan zongoráztam. Kipróbáltam más hangszert is, de a zongora az igazi.

Mégis matematika szakra ment…

– Egy darabig nem akartam zenész lenni, de aztán rájöttem, hogy nem úszom meg. Nagyon jól van ez így.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem karmester szakát kiváló minősítéssel végezte. Utána együtt dolgozott Kocsis Zoltánnal, Fischer Ivánnal, Fischer Ádámmal. ez nem túl gyakori, ugye?

– Nem, és kifejezetten szerencsésnek érzem magam, mert az első években kiváló mesterek mellett tanulhattam. A Fesztiválzenekarral ma is dolgozom. Ez is egy olyan szakma, amit csak a gyakorlatban lehet elsajátítani, nem az iskolapadban. Egy ekkora csapatot inspirálni, összefogni, meggyőzni arról, hogy miért menjünk egy közös irányba, gyorsan reagálni a problémákra, emberi, szakmai megoldást találni, ezek mind nagy tapasztalatot igényelnek.

Ez az egyik oka, hogy a világ több zenei központjában megfordult?

– Nagyon fontos, hogy a különböző kultúrák, műhelyek szokásait, módszereit megismerjük. Egyrészt tágabban nézi az ember a világot, másrészt sokat lehet tanulni.

Több zenekara is van, közülük a Budapest Sound Collective különleges műhely.

– Progresszív komolyzenei programokat megvalósító társaság. Kísérleti műhely, amelyben új műfajokat keresünk és új gondolattársításokat mutatunk meg a közönségnek, legyen az kortárs zenei projekt vagy Haydn-mű, Esterházy Péter és Nádler István műveivel társítva.

Ön kérte fel Esterházy Pétert, hogy írjon szöveget Haydn A Megváltó hét szava a keresztfán című művéhez. Milyen volt a közös munka?

– Fantasztikus élmény volt. Remélem, hogy eljut külföldre is ez a produkció. Nagyon közel áll a szívemhez a Semmelweis Egyetem hallgatói zenekara, a Medikusok Zenekar is. Zömében fiatal orvosok a tagjai, és elképesztő ahogy egy műtét után átugranak a színpadra brácsázni. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnáziumban a szimfonikus zenekari játék tárgyat oktatom, a zenekart is vezetem, és komoly sikereket értünk el. Most pedig ezekhez társul az Alba Regia Szimfonikus Zenekarral való közös munka, amely egy új, hatalmas kihívás.

Rengeteg dolgot csinál, hogyan fér ez bele az idejébe, hogyan bírja energiával?

– Ilyenkor kell, még tulajdonképpen alig túl a pálya elején, habzsolni az új élményeket. Minden adhat valamit az embernek. Hajt a kíváncsiság, a lendület, ezt pedig mindenképpen ki kell használni. Az a bizalom pedig, amit Fehérváron tapasztalok, még több erőt ad.

Az eredeti interjú itt olvasható: feol.hu