“Ezután az 1920-ban eredetileg vonósnégyesre készült Concertinónak a kései, „tizenkét tagú vonósegyüttesre” komponált „második verzió”-ja szólalt meg (…) A Fesztiválzenekar tagjaiból álló együttest Dubóczky Gergely vezényelte. Ez ahallgató számára az átlagosnál nehezebben megközelíthető darab igen világos és áttetsző előadásban szólalt meg Dubóczky precíz és körültekintő irányítása alatt.”
A műsorfüzet tájékoztatása szerint ezután az 1920-ban eredetileg vonósnégyesre készült Concertinónak a kései, „tizenkét tagú vonósegyüttesre” komponált „második verzió”-ja szólalt meg; ebben a hegedű ésa cselló mellett a fuvola, az oboa, az angolkürt, a klarinét, a fagott, a trombita és a harsona képviselte a többi vonós hangszert. A Fesztiválzenekar tagjaiból álló együttest Dubóczky Gergely vezényelte. Ez ahallgató számára az átlagosnál nehezebben megközelíthető darab igen világos és áttetsző előadásban szólalt meg Dubóczky precíz és körültekintő irányítása alatt; a többiek közül is kitűnt Gál-Tamási Mária hegedűjátékának és intonációjának tisztasága. A katartikus befejező pillanatok pedig az addigiaknál is többet árultak el az előadók kvalitásairól.
Az egyórás program harmadik számaként az 1953-ban komponált Szeptettet hallhattuk, ismét csak Dubóczky Gergely vezényletével. Az általában sűrű, nemes szövésű zenei szövet, a számtalan kontrapunktikus alakzat – kánon, fúga, szűkmenet stb. – a maga komplexitásában, ugyanakkor plasztikusan és világosan bontakozott ki.