“A szövegek csöndjei kapcsán a zenei interpretációból is mindenekelőtt a szünetek szerepét emelném ki: a zene lélegzett általuk, a muzsika részét képezték, volt értelmük, és ez az érzékenység kifejezetten erős oldala ennek az együttesnek. (…) Karmestert és zenekarát azonban leginkább a formálás finomságáért, a mívesen megrajzolt ívekért illeti dicséret, azért, hogy az apró részletek és a struktúra teljes egészének átfogása egyaránt fontos volt számukra.”

Olvassa el az egész cikket, itt: Revizor.hu